Lucey Ciarán neve az utóbbi években, mind utánpótlás, mind később felnőtt színekben, szinte egybeforrt a budafoki kosárlabdával.
A sportszemüveges kissrácból mára korosztályának egyik nagy tehetsége lett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 2024 nyarán, a Debrecenben rendezett 3x3-as U18-as világbajnokságon, be is mutatkozott nemzeti színekben, tette mindezt remek játékkal. Alighanem itt figyelt fel rá Lekli József vezetőedző, aki a válogatott mellett, a 2022-23-as szezon óta, a Tiszújvárosi Phoenix csapatát is irányítja. Kiki idén nyáron, 10 Budafokon töltött szezon után, csapatot váltott, Tiszaújvárosban folytatja karrierjét. A váltás szintlépést is jelent, hiszen a Phoenix egy végletekig kiélezett ötmeccses döntőben kiharcolta a bajnoki címet (ezzel pedig az automatikus feljutást) a Veszprémmel szemben. Nyáron alaposan megerősödött az együttes kerete, több NB1 A csoportban megforduló játékossal állapodtak meg a jó Piros csoportos szereplés reményében a sárga-kékek. Kiki egy kiváló körülményekkel rendelkező klubhoz érkezik, minden adott ahhoz, hogy tovább tudjon fejlődni. Természetesen szomorúak vagyunk, hogy a következő szezontól nem láthatjuk a BMTE Fonyódi Antal Sportcsarnokban játszani, de büszkék vagyunk rá, hogy egy komoly ambíciókkal rendelkező klubhoz igazol, és természetesen a jövőben is nagyon szurkolunk neki! Augusztus végén beszélgettünk az idén már 19. életévét betöltő Kikivel, elsősorban a váltásról, de persze a budafoki éveket is érintettük.
Nyáron egy évtized után elhagytad Budafokot, és a Zöld csoport győztesénél, a Tiszaújvárosi Phoenixnél folytatod a pályafutásodat. Szerintem minden budafoki nevében mondhatom, hogy nagy lelkesedéssel figyeltük a fejlődésedet, és még ennél is nagyobb büszkeség töltött el mindannyiunkat azt látván, milyen játékos és ember vált belőled. Ennek eddigi csúcspontja egyértelműen az volt, amikor nemzeti színekben is képviselted klubunkat. Most egy új fejezet nyílik a karrieredben, de előbb kicsit tekintsünk vissza. Mire vagy a legbüszkébb Budafokon eltöltött éveid alatt, illetve kiknek vagy a leginkább hálás?
L.C. - Utánpótlás éveim során büszke vagyok rá, hogy többször is főtáblán szerepeltünk - annak ellenére, hogy egy kis klubnak számítottunk mindig – gondolok itt elsősorban az U16-os évre, amikor az ország legjobb 16 csapatába kerültünk, ahol több szép győzelmet is arattunk. Utána felkerültem a felnőtt csapathoz, ahol a legszebb eredményünknek mindenképpen azt mondanám, amikor feljutottunk a Zöld csoportból. Ugyan másodikként végeztünk abban az évben, az osztályozót sikerrel vettük, így a Piros csoportban játszhattunk, ami ugyancsak óriási élmény volt. Csapatként az elért eredménnyel nem lehettünk elégedettek, viszont mind a csapat, mind én egyénileg nagyon fontos tapasztalatokat gyűjtöttünk. A kérdés második felére kronológiai sorrendben válaszolnék. Legelőször Balog Istvánnak vagyok hálás, aki a kosárlabda alapjait tanította meg nekem, és a mai napig élő szeretetet adott a játék iránt. A következő edzőimet talán párba venném, ők Seres Richárd és Károly Máté. Ők segítették az utánpótlásból való integrációmat a felnőtt kosárlabdába. Máté utána évekig volt az edzőm a felnőtt csapatban, ahol sokat segített abban, hogy olyan felnőtt játékossá váljak, amilyen ma vagyok. Elsősorban nekik, de mindenkinek hálával tartozom, aki valamilyen formában dolgozott a budafoki kosárlabdáért az itt töltött éveim alatt.
Karriered során először vagy távol otthonról. Hogy sikerült az átállás, milyen az egyedüllét, van esetleg valami nem várt nehézség?ű
L.C. - Egyelőre nagyon jól érzem magam Tiszaújvárosban, rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam. Ahogy említetted, az egyedüllét miatt volt bennem némi félelem, de eddig talán nem vártan jól kezelem, jól érzem magam. Ebben benne van, hogy a csapat másik fiataljával, Mészáros Ágostonnal lakom együtt, akit már jól ismertem korábbról a 3x3-as válogatottból. A nehézség majd az a mennyiségű edzés lesz, amennyivel itt dolgozunk, illetve ennek összeegyeztetése iskolai teendőimmel, hiszen még egy évem van a gimnáziumból, ennek a tanévnek a végén érettségizem. Az átigazolás iskolaváltással is járt, ami sosem könnyű, így jelenleg ez tűnik a legnagyobb nehézségnek.
Nagyjából egy hónappal ezelőtt kezdtétek meg az alapozást új csapatoddal. Mesélj, hogy telt ez az időszak, hogy sikerült a beilleszkedés, milyen a közös munka új csapattársaiddal?
L.C. - Ahogy mondod, augusztus elején kezdtük a felkészülést az új évadra, megújult kerettel, több új arccal. A csapatkohézió remek, már az első edzésen megtaláltuk a közös hangot. Több csapattárssal ellenfélként gyakran találkoztunk az utóbbi években, így nem voltunk teljesen újak egymásnak. Könnyítő tényezőként meg kell említeni, hogy Tiszaújváros egy kis város. Mindenki ideköltözött valahonnan, illetve a pár helyi játékos is itt lakik természetesen, így gyakran összejárunk csapatszinten edzéseken kívül is, ami mindenképpen előny lehet például a budapesti csapatokkal szemben, ahol egy – a miénkhez képest – hatalmas városban jóval nehezebb ezt megoldani. Ami a munkát illeti, nagy terhelést kapunk, főleg augusztusban próbáltuk megalapozni a játékstílusunkhoz szükséges állóképességet, ami rengeteg edzéssel járt, de tudtuk, mire vállalkozunk az ideigazoláskor. Szerintem jó úton járunk, bízom a befektetett munkában.
Mostanra szinte minden csapatnál ismertek a végleges keretek, ez alapján, kiket vársz a Piros csoport élére, illetve szerinted mi lehet nektek a reális célkitűzés?
L.C. - Úgy látom, hogy a Piros csoport évek óta egyre erősödik. Az idei szezonban, a játékoskeretekre ránézve, nem látom, hogy lenne egy kiemelkedő csapat, akit abszolút favoritnak lehet kikiáltani. Erős gárdát rakott össze véleményem szerint a Fót, a PVSK, ők azok, akik talán célként is a feljutást tűzték ki előzetesen, de egy egyértelmű esélyest nem tudnék mondani. Nagyon kiegyensúlyozott bajnokság lesz, ahol egy-két meccsen múlhat az, hogy valaki az élbolyba jut, vagy akár a playoffot érő helyekről is kicsúszik. A mi célunk mindenféleképpen az, hogy nyolcba kerüljünk, a vezetőség részéről is ez az elvárás. Azt gondolom, hogy a keretünket elnézve ez teljesen reális célkitűzés. Meglátjuk, hogy sikerülnek majd a meccsek, nyilván tudjuk, hogy rengeteg befolyásoló tényező van, de bizakodó vagyok. Határ a csillagos ég!
Egyénileg milyen célokat fogalmaztál meg magadnak a váltást követően? Ezt értem erre az évre is, de a kicsit távolabbi jövőre is.
L.C. - Az idei évre mindenképpen azt tűztem ki, hogy megmutassam, nem budafoki színekben is tudok teljesíteni. Az alaprotáció tagja szeretnék lenni, nem csak a fiatalszabály miatt. Hasznos szeretnék lenni a csapat számára, legyen szó pontdobásról, védekezésről, bármiről, amivel a csapatot győzelemhez tudom segíteni, ezt tartom a legfontosabbnak. Mivel a fiatalszabály kedvezményezettje vagyok, a játékpercekkel nem érzem úgy, hogy gondok lesznek, viszont a pályán töltött időmet maximálisan szeretném kihasználni, amire szükség van éppen, azt hozzátenni, és a játék minél több elemében hasznosnak lenni. Hosszabb távra nem igazán tudok még mit mondani, elsősorban a lehetőségektől függ, de jelenleg azt tudom mondani, hogy a Tiszaújváros nagyon vonzó jövőképet vázolt fel, és mivel eddig nagyon jól érzem magam, el tudom képzelni, hogy a jövőben is itt szerepeljek. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
Téged ismerve biztosan követni fogod a Zöld csoportos küzdelmeket is. Nyilván tisztában vagy az erőviszonyokkal, ahogy azzal is, hogy Budafokon milyen változások történtek a keretben. Ennek megfelelően ebben a csoportban mire számítasz, meddig juthat csapatunk?
L.C. - Ahogy a Pirosról, úgy a Zöld csoportról is elmondható szerintem, hogy évről évre erősödik, egyre magasabb színvonalú kosárlabdát láthatunk itt is. Budafokon megvan a hagyománya annak, hogy a magasabb osztályba lépésre törjünk, hiszen a múltban többször is szerepelt a csapat a Piros csoportban, volt, amikor ott is eredményesen. Úgy érzem, a vezetőség jól erősített, ezzel a csapattal szerintem reális célként tűzhető ki a feljutás kiharcolása, bár erre több csapat is nyilván pályázni fog. Mint játékos, nagyon jól tudom, hogy a Fonyódi Antal Sportcsarnokban, ilyen nagyszerű szurkolókkal, nem sok vereséget fog szenvedni a csapat, kritikus lesz viszont az idegenbeli szereplés, amivel voltak problémák az utóbbi években. Az biztos, hogy messziről is szurkolni fogok a fiúknak!
Köszönjük szépen, Kiki, nagyon sok sikert kívánunk a jövőben, reméljük lesz még alkalmunk hasonló beszélgetésre!
L.C. - Köszönöm szépen!
A Piros csoportban is szeptember 26-án indult a bajnokság, akárcsak a Zöldben. A Tiszaújváros, Kikivel a fedélzeten, hazai pályán kezdte a pontvadászatot a Nyíregyháza ellen, sajnos a vendégek a végére bedarálták a hazai csapatot. A mostani fordulóban viszont a Tiszaújváros Budapestre, az Óbudai Kaszásokhoz látogat, így aki időt tud szakítani, az élőben is megnézheti Kikit szombaton 16.45-kor a Kaszások Kosárlabda Csarnokban. kísérjük figyelemmel Kiki meccseit és szurkoljunk neki innen távolról is!
(Az interjút készítette: Szontagh Ábel)