Sorozatunkban felnőtt csapatunk játékosaival beszélgetünk a megszokottnál valamivel kötetlenebbül – a középpontban természetesen továbbra is a kosárlabdával.

A 4. részben a csapat kezdő "négyes" játékosát, Varga Dánielt ismerhetik meg kicsit jobban.

– Mint sokan mások, te is több sportágat kipróbáltál gyerekkorodban: mik voltak ezek, és miért döntöttél végül a kosárlabda mellett?

– Valóban elég sok sportágban kipróbáltam magam, de leginkább a harcművészet, azon belül is a kick-box fogott meg. Aztán később, általánosban elkezdtem kosárlabdázni, és nem sokra rá válaszúthoz érkeztem: a kosarat és a kick-boxot nem igazán volt értelme párhuzamosan űzni, ezért az utóbbit abbahagytam – főként a remek társaság és az edzések hangulata játszott közre a döntésemben.

– Pályafutásod során több helyen is megfordultál, a Szeged, a Vásárhely és az Oroszlány csapatát is erősítetted. Korábbi csapataidhoz viszonyítva hogy érzed magad a Budafoknál, milyen a csapatnál uralkodó hangulat, és hogyan értékeled az előző szezonban elért második helyezést?

– Eddig minden csapatomnál jól éreztem magam, és ez Budafokon sincs másképp. Nagyon élvezem a szerepkörömet, hogy védekezésben és támadásban is komoly feladatom van, illetve azt is, hogy ezzel együtt Horváth Marcival közösen a palánk alatti játék tekintetében egy kicsit „szabadon vagyunk engedve” – Máté nagyon játékos-párti edző, teljesen megbízik bennünk és a döntéseinkben, ez pedig könnyebbé teszi számunkra a játékot. Pályafutásom során sok helyen sokféle célért küzdöttem már, de a tavalyi döntőbe jutás így is nagy élmény volt – bár azt sajnálom, hogy nem sikerült egy kicsit jobban megszorongatnunk a BKG-t.

– Játékos-karriered mellett edzőként és játékvezetőként is tevékenykedsz, joggal merülhet fel tehát a kérdés, hogy mik a terveid a továbbiakban a kosárlabdával?

– Egyelőre egyértelműen a játékos-pályafutásom élvez prioritást, talán furán hangozhat, de részben ezért is végeztem el az edzői, illetve a játékvezetői tanfolyamot is. Úgy gondolom, hogy a többféle tapasztalat, a meccsszituációk különböző nézőpontokból, különböző szerepkörökből történő megítélése által jobb játékossá válhatok. Szerencsére nem vagyok egy sérülékeny típus, amíg tudok, és amíg hasznára vagyok a csapatomnak, addig játszok, de jó érzés tudni, hogy az aktív pályafutásom lezárása után sem kell elszakadnom a kosárlabdától. Hogy aztán edzőként, vagy játékvezetőként képzelem el inkább magam azt most még nem tudom: egyelőre edzőként is gyűjtöm a tapasztalatot, és a bírói-karrierem is egyengetem – ez utóbbiban eddig például utánpótlás-meccseket fújtam, de ha minden igaz, hamarosan feljebb lépek, és már NB II.-es mérkőzéseket is vezethetek majd.

– És mint mindenki, aki szereti ezt a sportágat, emellett gondolom szurkoló is vagy: volt vagy van kedvenc csapatod és játékosod, akár az NBA-ben, akár Európában?

– Az NBA-t nézve engem nem feltétlen a játékosok teljesítménye, sokkal inkább a mentalitása, a karrierbe beletett munkája, a küzdeni akarása és tudása nyűgöz le, így a kedvenceim sem a legnagyobb sztárok, inkább a kemény „munkásemberek”. A régebbiek közül Rodmannt és Ben Wallace-t szerettem különösen, a jelenlegi kedvencem pedig az előbb elmondott tulajdonságok miatt Draymond Green – annak ellenére, hogy a folyamatos trash talkját, és a helyenként előforduló piszkos megmozdulásait nem kedvelem. Európai színtéren a szerb vonal, azon belül is különösen a Partizan képviseli leginkább az általam fontosnak tartott értékeket, ezért általában nekik drukkolok.

– Játékos, edző, játékvezető, szurkoló – látható, hogy a kosárlabda rengeteg idődet elviszi. Van valami hobbid, amire emellett szeretsz időt szakítani?

– Három éve lett egy kutyám, akivel nagyon szeretek foglalkozni – a párommal gyakran sétáltatjuk, ami remek kikapcsolódás. Ezen kívül szeretek a haverjaimmal összejönni, biliárdozni, dartsozni, beszélgetni is.