Új sorozatunkban felnőtt csapatunk játékosaival beszélgetünk a megszokottnál valamivel kötetlenebbül – a középpontban természetesen továbbra is a kosárlabdával.
A 3. részben a csapat kezdő - alig 18 éves - játékosát, Lados Eriket ismerhetik meg kicsit jobban.
Mikor és miért kezdtél el kosárlabdázni, és milyen sportágakat próbáltál még ki mellette?
A kosárlabda szeretete nálunk apáról fiúkra szállt, más sportágakat szervezett keretek közt gyakorlatilag ki sem próbáltunk, annyira egyértelmű volt, hogy mindketten, én is és a testvérem is kosarazni fog – pontosan nem tudom, hogy hány évesen, de az biztos, hogy már egész kicsiként elkezdtük pattogtatni a labdát.
A remek játékodat elnézve az ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy mennyire fiatal vagy – közhely, de igaz: előtted a jövő. Mik a terveid a kosárlabdával?
Az érettségi utáni egy-két évben szeretnék majd külföldre igazolni, szeretnék légiós-karrierbe kezdeni. Hogy pontosan hol, melyik országban, azzal kapcsolatban nincsenek még terveim. Gyakorlatilag bárhol szívesen játszanék, a lényeg, hogy kipróbáljam magam egy másik kosárlabda-kultúrában is.
Az első számú csapat keretéből te kötődsz a legjobban a Budafokhoz, hiszen az egyesület saját nevelésű játékosa vagy. Ez jelent valami különleges státuszt számodra? Érzékelsz akár edzéseken, akár mérkőzéseken egyfajta pluszt ebből kifolyóan?
Nem mondanám, hogy bármiféle különleges elbánásban részesülök. Talán, mivel utánpótlásban is a játékosa voltam, a vezetőedzőnk, Károly Máté többet vár el tőlem, de ez szólhat akár a fiatalságomnak is, nem feltétlen van köze ahhoz, hogy Budafok-nevelés vagyok. Aminek köze lehet hozzá, az az, hogy mérkőzéseken a szurkolók velem talán egy kicsit közvetlenebbek – de mondom, nem feltűnően, szerintem ezek egyáltalán nem kirívó dolgok.
Az előző idényben feljutást érő helyen végeztetek, hogyan értékelted ezt a sikert? Milyen volt a hangulat a cél elérése után a csapatnál?
A Zöld csoport második helyét óriási sikerként értékelem. Nagyon jó szezont futottunk, a korábbi vereségekkel terhelt év után jóleső érzés volt a legtöbb mérkőzésen esélyesként pályára lépni, és sok győzelmet szerezni. A hangulat egész évben nagyon jó volt a csapat háza táján, a Salgótarján legyőzését követő időszakra pedig nehéz szavakat találnom – az valami egészen rendkívüli volt.
Végezetül egy másfajta kérdés: van kedvenc játékosod és csapatod, akár Európában, akár az NBA-ben?
A kedvenc játékosom Hanga Ádám, amit Spanyolországban és nemzetközi színtéren elért, az szerintem nagyon nagy dolog. Az NBA-t az igazat megvallva nem követem – talán ha Hanga egyszer eligazol a tengerentúlra, akkor ez megváltozik, de erre azért egyre kevesebb az esély.
